2013. január 27., vasárnap

Léleksejt-kapocs


A csoda szárnyra kelt. Azzal a szeretettel, amire képes vagy, behinthetnéd az egész világot szeretet-porral, mint ahogyan a mesékben a tündérek álomporral. Soha el nem fogyó, örök dolog. Az egyetlen olyan a világon, amiben hihetünk, hogy örök kell hogy legyen. Hinni akarom, hogy örök. Merjünk hinni benne? De ha ebben nem, akkor miben másban?
Semmi nem számít ezen kívül. Egyetlen egy sem a földi javak közül. Mikor csordultig van vele a szíved, ragyog a lelked, és minden sejted mosolyog. Amiért körülötted a legfontosabbak szeretnek. De főként azért mert te szeretsz. Teljes lelkeddel. Azokat, akik boldoggá teszik a pillanatokat. Nem néhányat, hanem az összeset, közösen, együttes erővel. Mert az ő erejük, szeretetük csak összességében képes végtelen boldogságot előidézni benned. A boldogság az, amikor azt érzed otthon vagy bármerre lépj is a világban. Itthon vagy, mert szeretnek, és ezt a saját bőrödön érzed. Amikor az a gondolatod támad, hogy ennél már nem lehet jobb, ez a mindenség.
Ez a világ megmérgez bennünket kétkedéssel és félelemmel. Már abban is kételkedsz, hogy ami a tiéd, az érzelmek, ellophatóak. Meddig marad a tied? Barátok, szerelem, család. Az éreztetik velünk, hogy ez különleges ha mind egyben van, pedig ez a normális, az ha mind együtt van jelen, tesz boldoggá, vidámmá, ők azok akikért minden nap fel akarsz kelni, akik miatt mosolyogsz és amiért élned kell. A szeretetet miért nem tanítják? Azoknak, akik nem tudják hogyan kell? Érezniük kellene, megérteni hogyan működik; és tudatni velük hogy igenis létezik, ők is részesei, senki sem kivétel, csak valahol mélyen eltemették magukban.
Minden egyes szeretett percünkért hálás kell hogy legyünk a Világmindenségnek. Minden egyes ölelésért, mosolyért, és "szeretlek"-ért. Mert ennél csodálatosabb dolog nem létezik. Bár szavakkal lehet hazudni, öleléssel, és szeretettel nem. Aki tudja hogyan működik, érzi a rezgéseit, biztos lehet benne, hogy szeretetet hazudni, nem lehet. Aki pedig ezzel próbálkozik hatalmas kárt tehet, s egyben önmagát is becsapja az ámítással.
Érezd a szeretetet, és hagyd, hogy átjárjon. Ebből lettél, ebből vagy, s ebből születsz újjá.

Drága P., nélküled sosem bizonyosodhattam volna meg a szeretet erejéről. Te vagy az őrangyalom, aki fentről vigyáz rám, és a boldogságomra, létem minden egyes pillanatában.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése