A kihívás nélküli élet nem élet. Az ember, születésével feladatot, küldetést választ, amelyet meg kell élnie teljes egészében, annak minden valójában; de ez csak úgy lehetséges sikeresen, ha mérlegelni tudja, hogy minden egyes rossz szükséges rossz, - egy tanulási folyamat része - amely majd elvezet a személyiség teljes, kikristályosodott voltához; és ezek által a elkövetkező boldogság megélése mindinkább tisztábban, és lelkünk minden egyes részét elérő formában valósulhat meg. Ha feladjuk, azzal önmagunkról mondunk le; a saját valónkkal szemben támasztott elvárások feladása pedig megsemmisítik az erőnkbe és képességeinkbe vetett hitet, amely egyenesen láncreakciót indíthat el.. Könnyebb az egyenes utat választani, de az ember kíváncsi természete révén úgyis a kanyargósat választja, mert az sokkal szebb lehet; ha tudjuk hogy minden egyes zsákutca - bár olykor feleslegesnek is tűnhet - egészében közelebb visz a célhoz. Ha az egyén eljut odáig, hogy saját álmait megkérdőjelezi, miben hihet akkor?
Visszatalálni önmagunkhoz talán a legnehezebb feladat, melyet egyedül kell végigjárnunk, azonban e kemény próba sikeres, ha újra hinni tudunk korábbi álmainkban, és a létünket átértékelve, az apró örömöket begyűjtve, a nagyobb rosszakat pedig elfogadva és belőlük tanulva indulunk tovább azzal a tudattal, hogy egy színesebb életút vár bennünket. Immár azzal a tudással felvértezve, mely biztonságérzetet ad: legközelebb tudni fogjuk hogyan toljuk arrébb az elénk gurított követ.