Az olvasás a világ egyik legjobb dolga, - bár az én listámon ez az alkotás után foglal helyet.Történt már meg veletek, hogy nem tudtatok betelni csupán egy könyvvel, és muszáj volt egy másikba is belekezdenetek? Velem ez számtalanszor megesik, van hogy 3-4 könyvet is olvasok egyszerre, de még így is tudom követni őket, hiszen mindegyik egy külön történet, külön eseménysor, más-más szereplőkkel, és helyszínekkel. Egyszer leveszem a polcról a középkori történelmi regényt, egy órával később pedig a misztikusat, és az is lehet, hogy este egy életrajzi regényhez támad kedvem. (:Ha nagyon megtetszik egy könyv, akkor képtelen vagyok letenni. Nem tudok elszakadni a történettől. Na ez az, amit én a "csúcs könyv"-nek nevezek...
A jó könyv szerintem olyan, amit ha elkezdesz olvasni, egyszerűen beszippant. Elveszted az időérzékedet, és eltűnnek a szemed elől a betűk is, csak a történet pereg a szemed előtt, egymásba fonódó képekként megelevenedve a képzeletedben. Mint egy film, itt csak annyi a különbség, a lényeges különbség, hogy meghagyják a közönségnek a képzelet szabadságát. A könyvbeli leírások segítenek elképzelni egy szereplőt, egy helyszínt, de azt, hogy te hol képzelsz el egy fát, milyen levelekkel, hogy néz ki a pad, amin a szereplők ülnek, ezt mind-mind rajtad múlik. A szereplők arca, a hangjuk, a ruháik részletei, az otthonuk, a szobájuk berendezése. Nekem teljesen mindegy, hogy egy regénynek esetleg előre lehet sejteni a végét, vagy teljesen váratlan a befejezése. Én így is úgy is elolvasom ha megtetszik, és ugyanúgy rajongok érte.
Vannak szakaszok az ember életében, amikor például komolyabb könyvekre vágyik, és egy "nehéz"-nek mondható drámát is át tud érezni, és van olyan, hogy csak egy lightos, romantikus történetbe szeretne belemélyedni. A jó elbeszélő hagyja, hogy az olvasó fantáziája elkalandozzon, és miután elolvas egy fejezetet, olyan nyitott kérdésekkel találkozik, hogy képtelen legyen abbahagyni az olvasást.
Nagyon szeretem az életrajzi könyveket, azokat, amelyek egy híresebb történelmi személyt mutatnak be, mert szerintem annyira érdekes egy másik oldaláról is megismerni valakit, mint mondjuk úgy, ahogy a történelem könyvekben látja az ember: "harcolt ebben és ebben a csatában, ekkor és ekkor halt meg" . Minél közelebb esik az adott személy élete a mai korhoz, annál élethűbben tudják ábrázolni, hiszen egyre több adatot tudnak felhasználni a bemutatáshoz. Churchillről például sokkal könnyebben tudnak készíteni életrajzi regényt, mint mondjuk Zrínyi Miklósról. Fel tudják kutatni a velük kapcsolatban állt embereket, és Churchill esetében talán még élőket is találnak, akik elmondhatják, milyen volt a személyisége, milyenek voltak a gesztusai, és apró hibái; egy szóval minden olyan dolgot, ami valakit emberré tesz. És valljuk be, szerintem érdekes olyan részleteket megtudni valakiről, - akit csak úgy ismerünk mint tökéletes hadvezért, politikust, királyt,- hogy mondjuk mindig zokniban aludt, vagy pisztolyt tartott a párnája alatt...
A lejegyzett pontos adatok, esetleg szóban élő történetek, és mások véleménye alapján kaphatunk színesebb képet ezekről a személyekről. Hibáik, szokásaik, pedig mind azt bizonyítják, hogy ők is emberek, akármilyen gazdagok, befolyásosak, vagy híresek voltak is. Imádom a Napóleonról, vagy például VIII. Henrikről írt könyveket. Szerintem utóbbi sosem gondolta volna, hogy az őt követő századokban - kis túlzással - több szó esik arról, hogy 6 felesége volt (akik közül kettőt kivégeztetett), mint hogy megalapította az anglikán egyházat....
Ha olvasok, az olyan mintha valóban kiszakítanának a mindennapi gondok világából, én is benne lehetnék abban a korban, időben, helyzetben, amiben főhősök, mintha én is látnám, érezném, és tudnám azt, amit ők. Ezzel még egy Imax mozi sem érhet fel...!
Egy könyvet ha újra elolvasol, sokszor még mélyebb értelmet nyer, mint első olvasásra. (Így vagyok ezzel Paulo Coelho Az alkimista című művével kapcsolatban is. Egyszerűen lenyűgöző. Mindig ad valami újat, akárhányszor veszem is a kezembe.) Persze ez egy filmmel is megtörténhet, de szerintem a könyv egy sokkal nyitottabb lehetőségtár képzelet szempontjából, mint egy film, ahol a rendezők helyetted kitalálják a részelteket, és így elevenítenek meg egy eseménysort.
El sem tudom képzelni, hogy lehet könyvek nélkül élni. Nem tudja mit hagy ki az, aki nem olvas. Az olvasás szeretete persze ki kell, hogy alakuljon bennünk, és ez különösen nehéz dolog, ha figyelembe vesszük, hogy gyerekkorunkban ránk kényszerítik a kötelező olvasmányokat.. Az embernek így nem igazán van lehetősége arra, hogy saját maga ébredjen rá, milyen klassz dolog is belemélyedni egy könyvbe, mert mire eljutna önszántából a könyvespolcig, elmegy a kedve az egésztől, hiszen annyit szenved egy kötelező regény elolvasásával... Emlékszem, nekem >majdnem< annyira nehezemre esett elolvasni a Sinistra körzetet, mint megtanulni 30 emelt töri tételt az érettségire. Persze ezzel nem degradálni akarom a művet, mert esett már meg velem, hogy első olvasásra nagyon nem tetszett, de néhány évvel később elővéve megszerettem egy könyvet. Még a "néhány év" szakaszban vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban...
Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az antikváriumból beszerzett könyveket is, nem csak az újakat. Különösen szeretem a történelmi témájú, régi időket megelevenítő műveket ütött-kopott, sok évet megélt kiadásban olvasni. Az olyan még "igazibbá" teszi az egészet, és számomra az ilyen régi korokat megelevenítő regényeknél plusz élményt ad az olvasáshoz. Persze azért előszeretettel járom a könyvesboltokat is, néha már szándékosan kell elkerülnöm őket, ha pénzt akarok hagyni a pénztárcámban. Ugyanis tudvalevő, hogy könyvesboltból, én, könyv nélkül kijönni egyszerűen nem tudok.
El sem tudom képzelni, hogy lehet könyvek nélkül élni. Nem tudja mit hagy ki az, aki nem olvas. Az olvasás szeretete persze ki kell, hogy alakuljon bennünk, és ez különösen nehéz dolog, ha figyelembe vesszük, hogy gyerekkorunkban ránk kényszerítik a kötelező olvasmányokat.. Az embernek így nem igazán van lehetősége arra, hogy saját maga ébredjen rá, milyen klassz dolog is belemélyedni egy könyvbe, mert mire eljutna önszántából a könyvespolcig, elmegy a kedve az egésztől, hiszen annyit szenved egy kötelező regény elolvasásával... Emlékszem, nekem >majdnem< annyira nehezemre esett elolvasni a Sinistra körzetet, mint megtanulni 30 emelt töri tételt az érettségire. Persze ezzel nem degradálni akarom a művet, mert esett már meg velem, hogy első olvasásra nagyon nem tetszett, de néhány évvel később elővéve megszerettem egy könyvet. Még a "néhány év" szakaszban vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban...
Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az antikváriumból beszerzett könyveket is, nem csak az újakat. Különösen szeretem a történelmi témájú, régi időket megelevenítő műveket ütött-kopott, sok évet megélt kiadásban olvasni. Az olyan még "igazibbá" teszi az egészet, és számomra az ilyen régi korokat megelevenítő regényeknél plusz élményt ad az olvasáshoz. Persze azért előszeretettel járom a könyvesboltokat is, néha már szándékosan kell elkerülnöm őket, ha pénzt akarok hagyni a pénztárcámban. Ugyanis tudvalevő, hogy könyvesboltból, én, könyv nélkül kijönni egyszerűen nem tudok.
Lehet ez egy függőség is, nem tudom, de számomra olyan sok pozitív élményt adnak az élethez, hogy arról lemondani nem tudok. Az életben feltett kérdésekre is választ kapok néha, máskor meg csupán a szórakozás, kikapcsolódás eszközei, mégis mindig örömet okoz, ha megállhatok a könyvespolcom előtt, és válogathatok a rajta sorakozó könyváradatból. Minden kötet szellemi értéket képvisel számomra.
Az egyik legmeghatározóbb könyv az életemben a már említett Coelho-mű: Az alkimista; Annamarie Selinko Desirée és Philippa Gregory Boleyn Annáról szóló könyve, de nagyon mély nyomot hagyott bennem Oravez Imre A hopik könyve című verseskötete, és Gabriel Garcia Marqueztől a Szerelem a kolera idején, és A szerelemről és más démonokról is.
Az egyik legmeghatározóbb könyv az életemben a már említett Coelho-mű: Az alkimista; Annamarie Selinko Desirée és Philippa Gregory Boleyn Annáról szóló könyve, de nagyon mély nyomot hagyott bennem Oravez Imre A hopik könyve című verseskötete, és Gabriel Garcia Marqueztől a Szerelem a kolera idején, és A szerelemről és más démonokról is.
Rengeteget felsorolhatnék még... Talán majd egy másik alkalommal. (:Addig is, olvasok egy kicsit így elalvás előtt. Ma Anya Seton - Katherine című művét kezdtem el... Megyek, belemélyedek a középkori Anglia világába, amikor még nem a nőknek kellett vadászni a pasikra, hanem fordítva... Azért néha jó lenne néhány napra egy másik világba, és korba csöppenni... Olyan szép ruhákat hordtak!! (;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése