Boldogságos emlékek

Azt szeretem az igazi fényképekben, hogy nem tudnak eltűnni a számítógépedről, nem tudod csak úgy egyszerűen kitörölni őket... Néha olyan jó érzés elővenni a kicsit megkopott, régi képeket, legyenek akár színesek, akár fekete-fehérek. Egy-egy családi eseményt, feledhetetlen nyaralásokat, szülinapokat látok visszaköszönni rajtuk, és olyan melegséggel töltenek el! Még akkor is, ha sokan a képekről már csak az emlékeinkben élnek. Mikor elveszítettük őket, nem gondoltam volna, hogy egyszer sírás nélkül meg tudom nézni a családi fotókat, de az idő segít a lelki gyógyulásban. De most nem a szomorú dolgokról akartam írni...!
Csak egyszerűen eszembe jutott, hogy hol is lehetnek az albumaink, gyorsan megkerestem őket, és megnézegettem. Az első reakció az, hogy "Úristen, hogy néztünk ki?!", a második pedig a jóleső, megnyugtató érzés, hogy ezeket bármikor megnézhetjük, ha megőrizzük őket. Boldogsággal töltött el, ahogy ránéztem az egyik képre: zöldellő, virágzó kertben állunk a nagyszüleimmel, apával, és az unokatesóimmal, és mindenki mosolyog. Az idő megfakítja a képeket, és az emberi emlékeket is. Én, hogy ezt elkerüljem, próbálom lejegyezni azokat a pillanatképeket, amelyek néha - akár sétálva, vagy buszon ülve - bevillannak. Az egyik legkedvesebb emlékem az egyik nagypapámmal kapcsolatban például, hogy mikor kicsi voltam, megengedte, hogy ráálljak a lábára, és végigsétáltunk a folyosón. Vagy amikor a kertből hazafelé jövet a családnak szánt barackok felét nekem adta. Mire hazaértünk alig maradat valakinek. (:
Persze a modern technikában az a nagy előny, hogy ha lefotózol valamit, azonnal látod a fényképezőgép képernyőjén, vagy ugye, a még újabb dolog: a telefonokba beépített spéci kis kamerák, amelyek immár egy középkategóriás digitális gépet is lepipálnak. Jó, hogy bármikor kéznél vannak, ha meg szeretnénk örökíteni egy pillanatot. Ha elmegyünk bulizni, néha olyan képek születnek, hogy az ember csak reggel eszmél rá, hogy "jé, tényleg, itt is jártunk?!". Nyugodtan lehet asszociálni a Másnaposok című filmre...! Aki nem látta még, az nézze meg... mi rengeteget nevettünk rajta. =]
Szeretek mindent megörökíteni magam körül. Nyaralásokon, baráti összejöveteleken, vagy akkor is , ha csak egyszerűen az utcán sétálva meglátok egy szép fát. Tudom, lehet néha már túl sokat kattintgatok, de nem tudom megállni. =) Ha egy hétig nyaralok valahol, de főleg ha külföldön, én körülbelül 2000 képpel jövök haza... Miért is ne? Nem foglal olyan sok helyet, elvégre egy mini sd kártyára ráfér már manapság több ezer kép. Hazaérve pedig néhány év múlva sokkal részletesebben fel tudom idézni az emlékeket, mint más. 

Mindenesetre, a fél órája megtalált boldogságos családi fotót kitettem egy üres képkeretbe, és most a polcomon díszeleg. Ha emlékekre vágyom, majd ránézek, és remélem mindig csak a jó fog eszembe jutni róla. (:

Beyoncé -Halo
a hangulatomhoz :-)